|
Magány: Első rész
Nem dobog a szívem, mem lélegzem. De élek.
Valami sós rá van száradva a számra, a szaga mint az édesség. Mi ez?
A földön fekszem, érzem a talaj, repedezet, nyírkos felszínét.
Hol vagyok? Mégis mi történt?
Emlékek villantak be, azt hiszem azok voltak.
Reggel a szokásosnál korábban kelltem, éreztem a bőrömön a takaró puha érintését. Mégis fáztam.
Aztán rémlik valami, hogy lezuhanyoztam.
Thabita.Ott ültünk a reggeli kávénkal, beszéltünk. Akkor lényegesnek véltem azokat a gondolaatokat, de itt fekve a
földön már semmi jelentőségüket nem érzem.
Ott ül mosolyogva,
sírtam volna de ebben a pillanatban valami történt.
Zajt hallok. Valaki itt áll mellettem, nem lélegzik. De érzem.
Egy ismeretlen ül melletem, zöld szeme égeti a bőröm. Szőke haja szemébe hull, a szél lengette búzakalászra emlékeztet.
Charity-szólt az idegen, csábos féloldalas mosolyával-
Ekkor rájöttem ki ül mellettem. A legjobb barátom, Matt.
Talpra álltam, csípőre tett kézzel, szűrós tekintettel meredtem rá.
Tekintetem azt sugalta, mondjon el mindent. Látszot rajta, megértette.
- Nyugodj meg-emelte kezét-
- Nyugot vagyok, de mondj el mindent.
Több éve nem láttam, nem öleltem meg, nem érdekelt, cupán csak az mi történt.
A temetőben találtam rád, egy szőke lánnyal a kezedben. A lányt megharapták, belehallt.
Charity, vámpír lettél. Nem...-elharapta a nyelvét,majd folytatta- nem tudom hogyan.
Nem én változtattalak át, pedig azért jöttem vissza,hogy...
Tabitha. Nem, nem lehet. Megöltem. Nem, nem! Nem zaklat fel, hogy megtudtam vámpír vagyok.
De Tabitha...ő. Ez a gondolat mérgezte a testem, a méreg csak árad.
Jól vagy?-kérdezte Matt-
Azon kaptam magam, hogy szinte vtranszban vagyok, mint aki imádkozik kulcsoltam a karom.
Megöltem...-csögtem ki konbócal a torkomban-
Hidd el nem te tehetsz róla, a lány már haldoklott. Te csak segítettél neki. Hidd el.-féloldalas mosolya megcsillant az arcán-
Akkor ez az arcomon az ő vére, ez a csábító édesség. A gondolat ismét mérgezett.
Nem lesz semmi baj-mondta féloldalas mosollyal-
De ekkor a méreg erősödött, elsötétült minden, ismét a földre rogytam.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
