Sapkás nő:*Huh..remélem már leráztam őket..*

Idegenek: Állj meg Carly!Úgysem menekülhetsz előlünk!

Carly(sapkás nő):*A francba,a francba..*..A FRANCBA!

Carly:NEEEEEeeeeeeeeee...

Férfi:Remélem Roberték jó munkát végeztek vele..

Nő: Nyugi Philip,biztos minden rendben lesz .. Samanthával,vagy ne legyen a nevem Monica Jennifer Parker.Mi elvégeztük amit tehettünk.

Philip:Ó,ha te a nevedre esküszül itt baj nem lehet. :)

Monica:Hát igen,igen..régi szép idők..

Nő:Zzz..zZzz.Nee..nee..segítség..nee..zzZzzz...

Nő:..Neee..Jajj..csak egy álom..azt hiszem..na akkor most ki is szállok és elmegyek..

Nő:..de hol is vagyok?!És egyáltalán ki is vagyok?!Nem emlékszem semmire..gyorsan keresnem kell valakit..vagy valamit..Járasd az agyad .. ajj hogy felejtheti el az ember a saját nevét?Most komolyan..És még magamban is beszélek..Bravó .. mit tudom én kicsoda..

Tápászkodott ki az ágyból.

Nő:..de vajon mi történhetett?És most még ez a hülye álom is..Valami Carolinnal,vagy Carinnel,már nem is emlékszem..de most nem ez a lényeg..vajon hol lehetek..kezdek félni..

Gondolkodott el mélyen.

Nő:MI A?!

Bámult meredten,és fagyott tekintettel a vele szembenlévő,mostmár nyitott ajtóra.

 Nő: *Az meg ki lehet?És hogy nyílt ki az ajtó?Remélem nem hallott semmit..*

Philip:..Sam?..Sam?!

A férfi hirtelen elkezdett felé futni.

Nő: *Öhmm..ez most hozzám szólt?*

Philip: Ó,Sam!Nem is tudod mennyire aggódtunk!

Ölelte át a lányt,aki nem is tudta miért,de nem ellenkezett.Ám szívében egy különös érzés azt sugallta: ne tedd!De Sam ezt a gondolatot hamar elhesegette. 

Nő: Sam?

Kérdezte,miközben még mindig ölelkezve álltak.

Philip:Igen,ez a neved.Samantha Miller,talán..nem emlékszel?

Kérdezte letörten Philip,érezte valami komoly történhetett.A lány elsápadt.

Samantha:..nem..

Philip:Nem emlékszel?Semmire?Rám se?

Samantha:Nem..

Felelte kicsit lehajtott fejjel mert érezte hogy Philipnek ez rosszul esik.

Samantha:Miért,ki vagy te?

Philip:A férjed..Philip Parker..

Samantha:Férjeem?!

Samantha nagyon meglepődött ezen a kijelentésen.Hirtelen gyorsabban vert a szíve,és a fejében minden összekuszálódott.Pedig igazából nem volt benne semmi..

Philip:Igen..

Az ajtó újra kinyílt és belépett rajta,egy Samantha számára teljesen ismeretlen nő.

Monica:..Az autómata teljesen kifogyott Capuccinóból.Más jó lesz,Phil?..

Ahogy ezt kimondta,meglátta Samanthát és alaposan végigmérte.

Monica:Sammy!

Samantha:..öh..szia..

Philip:Ő itt a nővérem,és egyben a legjobb barátnőd is.

Samantha:*Nem tűnik valami kedvesnek..De lehet csak azért mert nem ismerem..*

 Monica:Szóval..mi folyik itt?

Philip:Szóval az a helyzet..hogy Sam elvesztette az emlékezetét!

Monica:Miii?!Nem az nem lehet!Ó jajj..

Philip:Monica nyugodj meg..Minden rendben lesz..*vagy nem..*

Samantha:Bocsánat hogy közbeszólok..de talán mesélhetnétek..Hátha beugrik egy-két dolog..

Philip:Ez szerintem is jó ötlet.

Monica:Akkor üljünk le.

Majd Sam lefeküdt az ágyra úgy is pihennie kellett.Phil és Monica pedig leültek egy-egy székre az ágy mellett és mesélni kezdtek.Sam pedig halgatta bőszen és néha néha belekérdezett.

Idő közben egyre jobban szimpatikusnak találta Monicát.Azon a napon még sok mindent megtudott a múltjáról,de nem jutott eszébe semmi.