|
1.rész - Mindennek vége... vagy csak minden most kezdődik el?
2010.04.25. 12:19
Josh: Mi újság szívem? Mitől virulsz ennyire?
Jess: Csak a szokásos… Felkeltem és eszembe jutott milyen fantasztikus férjem van… Szeretlek.
Josh: Tudod, hogy én is.
Narrátor/a mostani Josh/: Hát igen szép kis pár voltunk
Jess: *Hogy mondjam el neki?* Figyelj cicám, tudod ami William-al történt
Narrátor/a mostani Josh/: Jess-nek mániája a cicázás. Mikor megismerkedtünk akkor is rögtön lecicázott
Josh: Már megint ezzel jössz? Tudd meg, hogy nehéz megbocsátanom
Narrátor/a mostani Josh/: Mert, hogy egyszer már megcsalt ezzel a Wiliam nevű emberrel... És folyamatosan bocsánatot kért miatta... Pedig én már megbocsátottam...
Jess: sajnálom én tényleg megbántam nagyon kérlek bocsáss meg! Kérlek!
Josh: Azt mondtam nehéz! Viszont én feltétel nélkül szeretlek téged. Ezért sikerült.
Jess: Oh, Josh!
Narrátor/a mostani Josh/: Istenem! Még ennyire nyálas dumát! De igen ez én vagyok ott néha komolyan nem vállalnám be magam xD S csak, hogy képbe legyetek Jess elment a szomszédba, mert az egyik család meghívta szóval a történet ott folytatódik:D
Jess: Áh Szija VJ mizujs? VJ: Semmi különös, mondtam már mennyire utálom a sulit?
Jess: Nem is egyszer :D
Narrátor/a mostani Josh/: Nem tudom miről beszélgettek nem is érdekel nyavalyás kis talpnyaló azaz köszönöm szépen erre majd később rátérünk :D
Mikor hazaért én főztem kaját, ő pedig egy kis zuhanyzás után leült velem kajálni
Josh: Na mi van azzal a VJ gyerekkel?
Jess: Semmi csak egy kis talpnyaló cica :D *Ezzel tuti megnyugtatom*
Josh: aha *ez nem lesz jó*
Jess: Jut eszembe holnap áthívom :D *ajjaj*
Josh: Ennyire kis talpnyaló lenne? *ez nem lesz jó*
Jess: Jó srác *ejj*
Josh: Srác
Jess: Ne legyél már féltékeny! 17 éves össz-vissz!
Josh: Én is csak 21 vagyok!
Jess: Jó, de azért más 6 év mint 10!!
Josh: Aha
Narrátor: aztán nem beszéltünk aznap többet másnap pedig áthívta VJ-t ezer köszönet :D
Jess: Hali VJ!
VJ: Heló! Ó milyen jó lett már a sminked!
Josh: *mivaan? Olyan, mint szokott te gyökér!!*
Jess: Köszönöm. Milyen rendes már, hogy így megjegyezted. Neked meg jól áll a hajad
Josh: *hülye sznobok*
Narrátor: a többit nem írom le még annyit, hogy én végig a kanapén ültem és néztem a tévét. Miután VJ elment Jesss odaült mellém és
Narrátor:és átölelt. Jess: féltékeny vagy?
Josh: ez egy jó férj feladata nem?
Jess: ha-ha-ha
Narrátor: aztán meg
Jess:*Valahogy el kell mondjam neki*
Narrátor: És utána minden ment tovább pár nap múlva pedig
Narrátor: egyszer csak kitört már nem tudom mit mondhattam neki, de VJ-ről volt szó
Jess: Elegem van ebből! Hagyd már békén szegény gyereket! Mért nem élheti az életét? Mért kell mindenbe beleszólnod?
Josh: Élje!!! De nélküled!
Jess: pfff
Josh: Most mi van? Nem akarom, hogy egy ilyen kisfiú elvegyen tőlem
Jess: Szánalom, hogy ettől félsz Te magad vagy egy merő szánalom
Josh:
Jess: Igen! Éppen ezért tessék
Narrrátor: Itt Jess lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt és a kezembe nyomta
Josh: Ne tedd ezt! Nyugodj meg! Lehiggadsz és minden rendben lesz!
Jess: Ne beszélj már úgy rólam mint egy óvodásról! Elmegyek! Szia!
Josh: Mi?? Mégis hova?
Jess: VJ-hez
Narrátor: És ennyi volt Ez lenne az első, bemutatkozó részecske. Folytatás következik hamarosan
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
