Nagyon sokáig gondolkoztam, hogy mit mondjak. Végül döntésre jutottam..
Lizzy: Charlie, nekem ez.. nekem ez nem fog menni! Sajnálom..
Az arcán nagy megdöbbenés, szomorúság látszódott.
Charlie: Hát.. Oké.. Rendben.. Miért is ne.. A te életed.. Te döntesz.. Mit is gondoltam..
Én meg csak ültem és nagyon elszégyelltem magam. De úgy éreztem ezzel csak neki teszek jót.

Charlie: Akkor én megyek is. Szia.
Lizzy: Szia és bocsi.. 

Miután Charlie elment eléggé rosszul éreztem magam. Szemétnek és alávalónak éreztem magam. De azt gondoltam majd elmúlik.. Úgy gondoltam arra, hogy elfelejtsem és helyre jöjjek a legjobb módszer egy forró fürdő.

Lizzy: *Vajon mit fog tenni Charlie? És mi lesz a lányokkal?*

Lizzy: *Ajj, le kéne szállnom erről a témáról..* 
Azt godoltam ez a fürdő le fog nyugtatni de mégsem tette. Jobbnak láttam minél hamarabb kiszállni.

Lizzy: *Milyen hamar besötétedett lett. Észre se vettem, hogy ennyire elment az idő. Nem is ebédeltem és nem is vacsiztam. Mondjuk az ebéd amúgy is kimaradt volna az út miatt. Hjajj.. mindegy úgyis fogynom kéne.*
Majd kiszálltam, megtörölköztem és elindultam a szobámba.

Ha már úgyis megfürödtem odamentem a szekrényhez és felvettem a hálóingemet. Közben rájöttem, hogy elég üres a szekrényem és ideje lenne ruhát venni.

Gyorsan leültem gépezni mivel még nem voltam fáradt. Beléptem az e-mailjeimhez és elkezdtem egyet írni a főnökömnek. Valami ilyesmi volt:
Mr.Hamprey!
Nagyon sajnálom, hogy nem mentem el ma Simexicóba. Tudom, hogy ezzel egy fontos ügyfelet veszítettünk, de egy nagyon fontos családi ügyet kellett intéznem. Ha kell térden csúszva kikönyörgök még egy találkát az ügyféllel, csak kérem ne rúgjon ki!
     Üdvözlettel:
                 Elizabeth Smith 

   Aztán felmentem msn-re ahol fent volt a legjobb barátnőm Katie. Vele beszélgettem kb. egy órát. Akkoriban csak msn-ezni tudtunk mivel Japánba utazott egy időre.  

 Eléggé elfáradtam, ezért bebújtam a puha ágyba. A mai nap eléggé fárasztó volt így jól esett a pihenés.

Csak feküdtem és vártam, hogy elnyomjon az álom. Elég sok ideig nem sikerült elaludnom. Forgolódtam össze-vissza. Aztán elaludtam végre, de sajnos egy szörnyű álom kíséretében.

Azt álmodtam, hogy Charlie hazament és megjelent a gyámhivatal. Lora-t és Lara-t elvitték tőle. Aztán jöttek a behajtók és mindent elvittek tőle. Elvették a házát is így az utcára került,hajléktalan lett belőle.

 Mosdatlanul és bűzölögve kéregetett az utcán. Az emberek pedig nem, hogy adtak volna neki hanem elkerülték. Aztán egyszer, elkezdett szédülni, megingott és elájult. Meghalt.

Ez volt az utolsó kép amire emlékeztem. Ahogy ott fekszik holtan és senki sem segít neki. Az álmaimnak nem tulajdonítottam nagy jelentőséget és nem foglalkoztam velük. De ez most valahogy más volt. Minden olyan valóságosnak tűnt.

 Éreztem cselekednem kell. Nem tudtam először pontosan mit tegyek, hisz' végülis ez csak egy álom. De késztetést éreztem hogy felkeljek. Így hát felkeltem és elindultam a folyosóra.

A telefonhoz rohantam és bepötyögtem Charlie számát.
Lizzy: *Huh.. 213-457-8871..*
Kicsöngött.
Lizzy: *Vegye már fel..*
A telefont felvették és Charlie idegesen beleszólt:
Charlie: Haló? - mondta majd ásított egy nagyot.
Lizzy: Szia én vagyok.
Charlie: Lizzy mi a fészkes fenét akarsz az éjszaka közepén?
Lizzy: Elvállalom!
Charlie: Micsodát?
Lizzy: Jajj, ne legyél már ilyen értetlen hát a lányokat!

Charlie: Tényleg?Komolyan? *-*
Lizzy: Igen és igen. Rájöttem, hogy nem hagyhatom hogy elvegyék őket tőled. Majd csak megbirkózom a feladattal. :)
Charlie: Jajj, hát ez csodálatos!Köszii!
Lizzy: Na és mikor jönénnek?Mert még a szobát is be kéne rendezni Lizzy stílusban!  Hehe.

Charlie: Hahaha. :) Hát 2 hét múlva odaviszem őket. Mivel akkor kéne indulnom.
Lizzy: Oké.
Charlie: Na de most le kell tennem mert így egyikünk se fog aludni. Jó éjt!
Lizzy: Jó éjt!
Charlie: Ja és Lizzy. Nagyon köszönöm. :)
Lizzy: Nincs mit szia!
És letettem a telefont.

Így már teljes nyugodtsággal sétáltam vissza a szobámba azzal az érzéssel hogy ma tettem valami jót. A kérdés már csak az volt, hogy nem fogom-e később megbánni. De ezen nem értem rá gondolkodni mivel elnyomott az álom.