Egy hónap telt el a balesetem óta. Azóta Brandon minden nap átjár a birtokunkra és jókat beszélgetünk.

Lucy: Igen, szerintem is.

Brandon: ugye? Teljesen igaz...

Irina nővérem minden nap zongorázni tanul Pierretől.

Az unokahugom pedig elhatározta hogy elmegy lovagolni tanulni, de egy kicsit fél amióta leestem a lóról

Ivette is kezd kedvesebb lenni... legalábbis mondhatni

Pierre: Ivette drágám mesélnem kell valami hatalmas hírt!

Ivette: Jézusom, mondd gyorsan!

Pierre: Páriszba kell utaznom!

Ivette: Od? Egyedül mész? :(

Pierre: Igen, munkaügy, téged nem hozhatlak a te szállásodat nem biztosítanák

Ivette: :( Sajnálom, de örülök hogy sikeres lettél

Ivette: Szeretlek

Pierre: Énis

Irina: Vigyázz magadra drága öcsém

Pierre: Vigyázok

Ivette: Sok sikert

Pierre: Köszönöm