1.rész - Emlékek nélkül
Magdi 2009.12.20. 15:49
Sapkás nő:*Huh..remélem már leráztam őket..*
Idegenek: Állj meg Carly!Úgysem menekülhetsz előlünk!
Carly(sapkás nő):*A francba,a francba..*..A FRANCBA!
Carly:NEEEEEeeeeeeeeee...
Férfi:Remélem Roberték jó munkát végeztek vele..
Nő: Nyugi Philip,biztos minden rendben lesz .. Samanthával,vagy ne legyen a nevem Monica Jennifer Parker.Mi elvégeztük amit tehettünk.
Philip:Ó,ha te a nevedre esküszül itt baj nem lehet. :)
Monica:Hát igen,igen..régi szép idők..
Nő:Zzz..zZzz.Nee..nee..segítség..nee..zzZzzz...
Nő:..Neee..Jajj..csak egy álom..azt hiszem..na akkor most ki is szállok és elmegyek..
Nő:..de hol is vagyok?!És egyáltalán ki is vagyok?!Nem emlékszem semmire..gyorsan keresnem kell valakit..vagy valamit..Járasd az agyad .. ajj hogy felejtheti el az ember a saját nevét?Most komolyan..És még magamban is beszélek..Bravó .. mit tudom én kicsoda..
Tápászkodott ki az ágyból.
Nő:..de vajon mi történhetett?És most még ez a hülye álom is..Valami Carolinnal,vagy Carinnel,már nem is emlékszem..de most nem ez a lényeg..vajon hol lehetek..kezdek félni..
Gondolkodott el mélyen.
Nő:MI A?!
Bámult meredten,és fagyott tekintettel a vele szembenlévő,mostmár nyitott ajtóra.
Nő: *Az meg ki lehet?És hogy nyílt ki az ajtó?Remélem nem hallott semmit..*
Philip:..Sam?..Sam?!
A férfi hirtelen elkezdett felé futni.
Nő: *Öhmm..ez most hozzám szólt?*
Philip: Ó,Sam!Nem is tudod mennyire aggódtunk!
Ölelte át a lányt,aki nem is tudta miért,de nem ellenkezett.Ám szívében egy különös érzés azt sugallta: ne tedd!De Sam ezt a gondolatot hamar elhesegette.
Nő: Sam?
Kérdezte,miközben még mindig ölelkezve álltak.
Philip:Igen,ez a neved.Samantha Miller,talán..nem emlékszel?
Kérdezte letörten Philip,érezte valami komoly történhetett.A lány elsápadt.
Samantha:..nem..
Philip:Nem emlékszel?Semmire?Rám se?
Samantha:Nem..
Felelte kicsit lehajtott fejjel mert érezte hogy Philipnek ez rosszul esik.
Samantha:Miért,ki vagy te?
Philip:A férjed..Philip Parker..
Samantha:Férjeem?!
Samantha nagyon meglepődött ezen a kijelentésen.Hirtelen gyorsabban vert a szíve,és a fejében minden összekuszálódott.Pedig igazából nem volt benne semmi..
Philip:Igen..
Az ajtó újra kinyílt és belépett rajta,egy Samantha számára teljesen ismeretlen nő.
Monica:..Az autómata teljesen kifogyott Capuccinóból.Más jó lesz,Phil?..
Ahogy ezt kimondta,meglátta Samanthát és alaposan végigmérte.
Monica:Sammy!
Samantha:..öh..szia..
Philip:Ő itt a nővérem,és egyben a legjobb barátnőd is.
Samantha:*Nem tűnik valami kedvesnek..De lehet csak azért mert nem ismerem..*
Monica:Szóval..mi folyik itt?
Philip:Szóval az a helyzet..hogy Sam elvesztette az emlékezetét!
Monica:Miii?!Nem az nem lehet!Ó jajj..
Philip:Monica nyugodj meg..Minden rendben lesz..*vagy nem..*
Samantha:Bocsánat hogy közbeszólok..de talán mesélhetnétek..Hátha beugrik egy-két dolog..
Philip:Ez szerintem is jó ötlet.
Monica:Akkor üljünk le.
Majd Sam lefeküdt az ágyra úgy is pihennie kellett.Phil és Monica pedig leültek egy-egy székre az ágy mellett és mesélni kezdtek.Sam pedig halgatta bőszen és néha néha belekérdezett.
Idő közben egyre jobban szimpatikusnak találta Monicát.Azon a napon még sok mindent megtudott a múltjáról,de nem jutott eszébe semmi.
|